Rám aztán igazán nem lehet azt mondani, hogy megbotránkoztat a - hogy is fejezzem ki magam finoman - nem etikett-szerű viselkedés, de amit itt az indiaiak művelnek, arra még én is felkapom a fejem. Történt ugyanis, hogy az egyik előadáson, a néhány sorral mögöttem ülő indiai srác "nyálkahártya gondokkal" küzködött. A már-már elcsépelt papírzsebkedős megoldás helyett ő inkább másik utat választott, jelesül kajakból, bokából inditva felrántotta az "anyagot", ráadásul olyan hangosan, hogy beleremegett az Auditórium mind a négy fala. A témában jártasak jól tudják, hogy ezzel általában nem szokott befejeződni a folyamat, de esetünkben az utolsó fázisra nem került sor... Azért hogy senkinek ne legyen hiányérzete, délutáni sétám alakalmával azért bezáródott a kör: A zebra szélén állva, zöld jelzésre várva arra lettem figyelmes, hogy a túloldalon álló, arcberendezése alapján valószínűsíthetően angol fiatalember úgy ütötte el a várakozás hosszú másodperceit, hogy kb. 10 másodpercenként finoman elhelyezett egy adag "szájvizet" maga mellé a járdára... Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő fél napban vajon láthatom-e valakitől végre egészében a teljes proceszt ;)
Reggel kihírdették a verseny első két évének az eredményét. Mit ad Isten, a 16 csapatból a végtelenül kreatív nevű csapatunk ("Fantastic Plastic") az első(!) helyen végzett. Persze tudtuk jól, hogy ez a bezsebelt csokiszeleteken kívül nem jelent többet, mert a vizsgált időszak 5 év. Azóta túl vagyok a 3-4 éven, visszaestünk a 6. helyre, de ennek ellenére - a 5. évet követően - szerintem van némi esély felkerülni a dobogóra, ami nagyon nagy dolog lenne! Holnap 12:30-kor kiderül...
Fura, hogy mindjárt vége, gyorsan elrepült ez a pár nap. Hátra van még viszont a "last night disco", ami vacsi után lesz a Dining Hall-ban (Harry Potter-es étkező).
Azt még nem írtam meg, hogy mi volt tegnap este: Chadival és Kwesi-vel egy indiai étteremben vacsoráztunk végül, összeettünk mindent. Előételként rendeltem egy Onion Tudomisénmit, na az valami mennyi volt. Rántott hagyma-szerűséget kell elképzelni, de abban rántásban benne volt a kulináris tudományág minden tézise...
Az este másik fénypontja pedig az volt, hogy a College udvarán összefutottam a már oly' sokszor emlegetett, csocsó és karaoke bajnok maláj tigrissel, a Visa Bankcard Business School koronázatlan királyával: Dexterrel!!!
Végszónak talán nem is kell ennél több, talán sak annyi, hogy "Dexter is the Man!"
(to be continued...)
No comments:
Post a Comment