Sosem fogom megérteni az angolokat. Szerintem már elég régen feltalálták a keverőcsapot, de nekik mégis külön kell tenni - egymástól 16,34 cm-re - a hideg- és melegvizes csapokat. Két csap=dupla költség ráadásul használhatatlan, hisz vagy lefagy a kezed, vagy leégeted, középút nincs... És folytathatnám a sort a jobb oldalon vezetéssel, vagy a három csatlakozós konnektorral...
Mindezektől függetlenül rendbe van minden. A Robinson College fedőnévre hallgató campusban lakom 170-ed magammal és a szervezőkkel. A student-eket csoportokra osztották és a csoportok neve végtelenül kreatívan egy-egy-szín (green, blue, amber, cyan, silver, stb.). Jómagam a leírhatatlan turquoise-be (gyk: türkiz) kerültem 8 másik "diákkal". A paletta színes: a finn Mia, a kínai Vivian, a libanoni Chadi, a holland Olivier, a ghánai Kwesi, az indiai Amol, a svájci Bernhard és a szolvák Katharina társaságában próbálunk eredmányesebbek lenni a maradék 15 csoportnál. Csoportunkat a Man. Utd. bérletes, echte brit Mark vezeti.
A group session-ők mellett szinte egész nap előadásokat hallgatunk az Auditoriumban. Ez egy nagy terem, kb. a Hollywood Multiplex Dunaplaza és a Buddha Inside keveréke, megtoldva óriáskivetítőkkel és Legyen Ön is Milliomos-féle szavazó gépekkel. Mire gondolok: puha lehajtható székek, színes spotlámpák, két hatalmas projektoros kivetítő, az előadások előtt és után bömbölő zene, és bizonyos kérdésekre előadás közbeni online szavazás, aminek az eredménye azonnal megjelenik a képernyőkön... Szóval tudja a Visa színezni, ha akarja...
És akkor mindezek után jön a vacsora. Nem viccelek, tiszta Harry Potter: az emberkék bemennek a Dining Hall-ba, ami egy hatalmas terem hosszú, párhuzamos asztalokkal, az asztalok végén a Blue, Red, Magenta, Orange, stb. táblák, jelölve hogy az adott csoportnak hol a helye. Csinálok majd erről fotót az tuti! Komolyan mondom, már csak a köpenyek, meg a varázspálcák hiányoznak - meg talán Dumbledore professzor...
Ma este table-football (népszerűbb nevén: csocsó) bajnokság volt. Aki előbb lőtt két gólt az nyert. A libanoni kapusommal nem vacakoltunk, kiestünk rögtön az első fordulóban. Lényegében az ellenfél (a malajziai Dexterrel az élen) labdába se ért, összehoztuk magunknak azt a két gólt... Pedig Chadi nagyon akart nyerni, alig hagyta befejezni a vacsimat, állandóan: "let's go to practice!" Mondanom sem kell, nem volt boldog, de megnyugtattam: higyje el, mi vagyunk a legjobbak, csak épp balszerencsénk volt... Pedig ha tudná, hogy ezt csak magamra értettem... ;)
Na, fellövöm a pizsit, mert holnap 8:30-tól folyatódik a show, ehhez pedig tényleg időben kell kelnem, hogy előtte még a ham&eggs&bean triót bevegye a gyomrom...
(to be continued...)
1 comment:
Várjuk a fotókat! Mindenről!
Post a Comment