Tegnap újra rá kellett döbbenjek, hogy a múltban vagyok. Történt ugyanis, hogy tegnap éjjel még msn-eztem egy kicsit Noival és szóba került az idő. Az adott pillanatbban Nála 0:58 perc volt, április 16-a, hétfő. Nálam viszont 23:58 perc, április 15-e vasárnap. Őrület: nálam csak egy óra múlva lesz az, ami Nála épp akkor volt. Azt gondolom, több magyarázat nem is szükséges... De megnyugtatok Mindenkit, három nap múlva visszamegyek, vissza a jövőbe! ;)
Talán azt még nem említetem, hogy a napi team-work-ök egy szimulációról szólnak. Minden csapat egy bankot képvisel, melyek feladata bevezetni a hitelkártyát egy fiktív piacra. A csoportok értelemszerűen versenyeznek egymással, egy 5 éves periódus alatt legtöbb profitot termelő bank fog nyerni. Tegnap került sor a stratégia kialakítására. Ennek tesztelésére két alakalommal van lehetőség, majd következik az éles verseny. Az első teszten túlvagyunk, az eredmény nem túl rózsás: a kb. 80 szüséges változó értékeit sikerült úgy meghatároznunk, hogy az adott időszakban nullszaldós lett a termék... Délután kicsit megszögelgettük a modellt, reggel elválik, hogy mire lesz ez elég...
Egyébként minden változatlan, 8:30-19:00-ig session-ök, annyi előadás van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Sajna így muszáj voltam kicsit szelektálni és ebéd után a szundit választani a scoring modellek helyett. Megmondom őszintén, jól esett, mint kedvenc cimborámnak a találkozás Szarkáék Barnájával.
Szerencsére holnap jön egy kis változatosság: délután 15:00-tól szabad foglalkozás, ezért úgy döntöttem, hogy benevezek a cambridge-i guided tour-ra. (Szolgálati közlemény: lemerült az elem a fényképezőmben, remélem délelőtt tudok venni és akkor lesznek fotók is).
Jut eszembe, tegnap ígértem képet a Dining Hallról. ez az egy sikerült, ezután adta meg magát a gép:
Végezetül még annyit, hogy van itt egy nagyon jó szokás: a szervezők megnézik, hogy van-e valaki, akinek az adott napon szülinapja van és ha igen, akkor azt mindenki előtt felköszöntik. A nyitónapon szülinapos André még emiatt zavarban volt, mint Ádám anyák napján, de azóta a többiek élvezik a felhajtást. A mai születésnaposunk például, a tegnapi "legyőzőnk", a 40-45 év körüli maláj Dexter nagyon élvezte a személyi kultuszt: már a vacsora közbeni köszöntéskor - a szervezők által fejére húzott, tortát formáló kalapban - percekig éltettette magát, majd az ezt követő karaoke-night-on sakál részegen elénekelte (pontosítok: ordítással vegyítve
elkornyikálta) Frank Sinatrától a My way-t...
Hát valahogy így telt a harmadik napom Cambridge-ben. Most viszont megyek, mert nem szeretném alvás nélkül megkezdeni a negyediket...
(to be continued...)
No comments:
Post a Comment